Oldalak

2016. szeptember 22., csütörtök

Tükör által homályosan

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
(Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész)

Fotó: Sándor László ©

Fotó: Sándor László ©

2016. szeptember 16., péntek

Körök és négyzetek

Budapest

Weöres Sándor -Jelen
Végleges csak a múltban van, 
halál csak a jövőben,
öröklét csak a jelenben.
Valójában nincs múlt és jövő,
csak állandó jelen.

Fotó: Sándor László ©

Fotó: Sándor László ©

2016. szeptember 13., kedd

Valóság

Addig nehéz, amíg fel nem fogjuk, hogy mostantól mi a valóság. (...) Tudomásul venni, elfogadni. Egyáltalán felfogni. Ez szokott a legnagyobb gond lenni a valósággal. Hogy ember számára néha felfoghatatlan.
/Bartis Attila – A vége/

Fotó: Sándor László ©




2016. szeptember 1., csütörtök

Végtelen

Németország

Fotó: Sándor László ©



Persze lehet, hogy nem ennek köszönhető, hanem ennek ellenére történt meg. De akkor annak az okát én se látom. Csak azt tudom, hogy nem az elemzők által felsorolt eszközökben keresendők. Nem a fényben, árnyékban, kompozícióban, látószögben vagy alkalmazott technikában. Még akkor sem, ha ezek az elemzések kétségbevonhatatlanul helytállók, még akkor sem, ha ezek az eszközök elengedhetetlenek. Pusztán belőlük még nem következik semmi. Egy ponton túl nincs különbség az esztétika és a fizika között. Egy ponton túl édes mindegy, hogy az egyik mérhető, ugyanakkora esélyük van a világ megértésére, leírására. Semennyi. A végtelenhez közelebb menni lehetetlen. 
Csak az a világ írható le, amiből kiirtottuk a végtelent.


/Bartis Attila – A vége/

2016. augusztus 30., kedd

Szabadság

Mehadia (Románia)


Fotó: Sándor László ©



„Teljes szabadságról aligha lehet beszélni egy ember életében.(…) Szóval itt törekvések vannak különböző szabadságokra, politikaira, érzelmire, alkotóira, miközben az egyik lehetetlen, a másik magányossá tesz, alkotástól alkotó pedig még nem lett boldog soha. “
(Bartis Attila)






2016. augusztus 26., péntek

A fény

Esztergom

Fotó: Sándor László ©


„Különben nem tudom, miért nehezebb a fénykép és a valóság közti űrt elfogadni, mint azt, hogy amit az égbolton látunk, az valójában már nem létezik. Bizonyára, mert mi vagyunk a képen. A mi fényünk, meg a rólunk visszaverődő. Lehet, hogy tényleg istentelenség, ha egyetlen pillanatom fénye túléli magát a pillanatot. Túlél engem. De lényegét tekintve egy fénykép meg egy évmilliók óta halott csillag most ideérő fénye között túl nagy különbség nincs. ”

/Bartis Attila – A vége/

Gagarin

Esztergom





Azt viszont Hruscsov előre megmondta Gagarinnak, hogy Isten nem találhat. „Én nem látok itt semmiféle Istent” – mindenekelőtt ezt kellett jelentenie rövidhullámon. Ami tulajdonképpen a keresésnek egy sajátos módja. Nem tudom, Hruscsov belegondolt-e, adott esetben hogyan fogja Gagarin teljesíteni az utasítását, ha véletlenül majd ott áll szemtől szembe. Persze, erre kicsi volt az esély, ezt Hruscsov helyesen gondolta, ne de mégis. Mi van, ha Isten mindenünnen látszik, az egész mindenségből egyedül itt nem látható a Földön. Valamiért nem tud áthatolni a fénye a légkörön. Visszaveri az ózon, mint az ibolyántúli sugarakat. Ezt még Hruscsov se tudhatta ennyire biztosan. 
Felelőtlen volt, na. 

/Bartis Attila - A Vége/